Prevod na mađarski Zoltan Čemere.
Branko nem volt félénk ember, de szerette a rendet és a közbiztonságot, és ha egyszer már elindult egy úton és látta, hogy azon az úton jól lehet haladni, akkor nem akart váltani. Ilyen volt mindenben: amikor szántott, egyik évben összeszántást, másik évben szétszántást végzett. Tudta, hogy a reggel mindig okosabb az esténél. Hogy az államok váltakoznak, de a nép marad.
(részlet a regényből)